“Keresik az ellenszert?! Erre?!” Ezeknek biztosan elmentek otthonról.”
- Doktornő…
- Igen Ms. Vollen?
- Az ittlévő orvosok, kutatók és ön is úgy vélekedik hogy…
- Nem vélekedünk. Csak reménykedünk. - vágott bele a mondatomba - a katonák és a szanticékek feladata a túlélők felkeresése és mielőbbi ideszállitása. Ez az elsődleges. A miénk pusztán egy kisérlet.
- Ha kudarcot vallunk - szoritom Simont közelebb - akkor mi lesz?
- Akkor nincs rá ellenszer. Ennyi. Akkor mi is a túlélőkön fogunk segiteni. Maga pedig…- itt Zane-re tekintett. - önt pedig majd Jokovycz tábornok fogja eligazitani a teendőivel kapcsolatban.
- És mi lesz addig Simonnal? - Kérdeztük egyszerre.
- Csak akadályozná magukat a munkájukban, további traumát pedig nem akarunk neki az élőholtakkal kapcsolatban okozni. Úgyhogy ideiglenesen egy nővér fog vigyázni rá.
- Nem akarom! Carla mellett akarok maradni! - Kiálotta Simon, de a nő csak összehúzta a szemét.
- Ez nem kivánságműsor fiacskám. Nekik fontos feladatuk van, amiben csak hátráltatnád őket.
- De...de…
- Biztos nincs más lehetőség? - Kérdeztem. Látva azt, hogy sem én, sem Zane nem enged abból, hogy magára hagyjuk Simont, csak lemondólag sóhajt.
- Kijelölhetek hármuk számára egy szobát. Simon ott lesz és addig is tanul. Estére pedig együtt lehetnek.
- Ez igy már sokkal jobban hangzik. - Mondta Zane. A nő intett egy tisztnek, hogy az új fejlemények miatt szóljon a tábornoknak, majd a tiszt elkisérte Zane-t és Simont egyik irányba, mi pedig a nővel megindultunk a labor felé….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése