2020. szeptember 23., szerda

Reménysugár

 Másnap arra keltem, hogy Tam paskolgatja az arcomat. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, majd láttam, hogy elaludtam a kanapén és Isaac rám tette a kabátját. Leo is óvatosan nézegetett, hogy minden rendben van-e velem, de én egy halvány mosollyal nyugtáztam hogy igen.



És valamivel tényleg jobban is éreztem magam a korábbi napokhoz képest. Akashi éppen élezte a kését reggeli előtt, Eddie szünet nélkül a fülét a rádión tartotta, közben válogatott szitkokat vágott hozzá, hogy miért kell ilyen ócskavassal dolgoznia. Nevettem magamban, majd Tam kérésére közösen kezdtük el csinálni a reggelit.


Miután befejztük én olvastam neki és Leonak az egyik könyvből, majd Eddy egyszercsak felugrott a rádió mellől.


  • Srácok, befogtam a katonai vészcsatorna adást! Bár eléggé hangyás a hang, de…

  • Miről beszélnek? - lépett be mellé Akashi.

  • Nem tudom teljesen kivenni csak szavakat. Rosendale...fertőzött...keresés….karantén 4 nap...Helikopter….

  • Lehetésges hogy kintebbi területen sikerült egy megfelelő biztonsági zónat kialakítani? - Gondolkodott el Isaac.

  • Ha a megvan a megfelelő biztonsági felszerelés és tűzerő, nem lehetetlen. Vannak katonai bázisok a közelben?

  • Öhm- egymásre néztünk Eddie-vel- Elvileg van egy a hegységnél, de azt hivatlosan nem használták már évek óta.

  • Voltak róla infók hogy újra előveszik - szólt közbe Eddie - de a város és a katonaség folyton veszekedett róla, így elhúzták.

  • Fellehet venni velük a kapcsolatot esetleg? 

  • Ezel biztonsan nem. - Mutatott Eddie a rádióra - a központi rádió is karbantartás hiánya miatt kötve hiszem hogy használható.

  • És...mennyi esély van arra, hogy a városban találunk mondjuk műholdas telefont?

  • Az lenne a legjobb dolog közel s távol. De civileknek az piszok drága aztán meg…

  • És mi van a rendőrséggel? Vagy a katonai akadémiával?

  • Az előbbi kérdéses - szólt Akashi - a másik lehetőség sokkal valószínűbb.

  • Elmenjünk holnap megnézni? - Vettem elő a térképet, Akashi és Isaac bólintott. Eddie morgott egy picit, főleg hogy ő most nem jön, de utána ő is belement.

2020. május 18., hétfő

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 15

“Keresik az ellenszert?! Erre?!” Ezeknek biztosan elmentek otthonról.”

  • Doktornő…
  • Igen Ms. Vollen?
  • Az ittlévő orvosok, kutatók és ön is úgy vélekedik hogy…
  • Nem vélekedünk. Csak reménykedünk. - vágott bele a mondatomba - a katonák és a szanticékek feladata a túlélők felkeresése és mielőbbi ideszállitása. Ez az elsődleges. A miénk pusztán  egy kisérlet.
  • Ha kudarcot vallunk - szoritom Simont közelebb - akkor mi lesz?
  • Akkor nincs rá ellenszer. Ennyi. Akkor mi is a túlélőkön fogunk segiteni. Maga pedig…- itt Zane-re tekintett. - önt pedig majd Jokovycz tábornok fogja eligazitani a teendőivel kapcsolatban.
  • És mi lesz addig Simonnal? - Kérdeztük egyszerre.
  • Csak akadályozná magukat a munkájukban, további traumát pedig nem akarunk neki az élőholtakkal kapcsolatban okozni. Úgyhogy ideiglenesen egy nővér fog vigyázni rá.
  • Nem akarom! Carla mellett akarok maradni! - Kiálotta Simon, de a nő csak összehúzta a szemét.
  • Ez nem kivánságműsor fiacskám. Nekik fontos feladatuk van, amiben csak hátráltatnád őket.
  • De...de…
  • Biztos nincs más lehetőség? - Kérdeztem. Látva azt, hogy sem én, sem Zane nem enged abból, hogy magára hagyjuk Simont, csak lemondólag sóhajt.
  • Kijelölhetek hármuk számára egy szobát. Simon ott lesz és addig is tanul. Estére pedig együtt lehetnek.
  • Ez igy már sokkal jobban hangzik. - Mondta Zane. A nő intett egy tisztnek, hogy az új fejlemények miatt szóljon a tábornoknak, majd a tiszt elkisérte Zane-t és Simont egyik irányba, mi pedig a nővel megindultunk a labor felé….