Karácsonyi zombulás!

Jobb esetben mindenki otthon, a családjával van, de ne feledjük, ha egyszer tényleg eljön a zombivész (amire még mindig kicsi az esély), akkor igenis számít, hogy összetartson a család, és közösen űzze el a nem kívánt éneklő-hörgő bandákat.

Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket minden kedves olvasónak! 

Túlélő Naplója OneShot: Tv-Riporter (TV Reporter)

A főnök azt mondta, hogy sima liba lesz. Hogy csak egy tömegmizéria amit pár hülye drogos ámokfutása váltott ki.

Remek. Gondoltam. Egy újabb lecsúszott hangvételű riport...a város rosszabbik felén, amit az én nyakamba lehet varrni...

Túlélő Naplója OneShot: AZ éjjeli Pillangó (The Hooker)

Ah...azt hiszem...azt hiszem meghalt...Végre, megdöglött a rohadék! Annyi éven keresztül kihasznált és elvette a pénzt,  amit ÉN kerestem. De most végre
vége van...

Mi az? Miért kel fel mér megint?! Hiszen egyenest a szívébe lőttem! Előtte meg a hátába! Megpróbálom a fejét, az csak beválik...

Túlélő Naplója OneShot: A Boltos (The Shopkeeper )

Na, egy újabb éjszakás műszak ért most véget. Jobb, ha nem a főúton megyek most az autóval, mert a rádióban mondták, hogy balesetek miatt nagy a torlódás azokon
a részeken. Még vissza kell tennem a kihelyezett pultokat, zárok, és akkor már csak meg kell várnom Michellet, hogy ő kinyisson nappalra...

Hmmm..ez furcsa. Michinek már fél órája itt kéne lennie. Jobb lesz, ha rácsörgök.

Túlélő Naplója OneShots: A Gyilkos (The Killer)

Újabb mérföldkő érkezett kis blogunk életébe: a oneshotok! Bár a korábbi side story is egy ilyennek készült, az már régen túllépte történetileg a egy fejezetes történetek kereteit. De hála az égnek, a zombis mini storyk szinte kifogyhatatlanok.

Megjegyzés: a történetek a fő történetben (valamint a mellékszálban) megismert városban és környékén játszódik. 

Esküszöm már készíteni fogok egy térképet hozzá :D

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 8

Újabb reggel virradt ránk, újabb problémákkal és reményekkel. Simont még félálomban vitte fel a karai között Zane a hálószobába, majd mikor visszatért, elindultunk kifelé.
Élőholtak nem voltak a környéken így viszonylag nyugodtan, de még így is futva meneteltünk az úton. Úgy egy óra volt, mire elértünk a bolt és a vele szemben lévő
ám a térképen valamiért nem jelzett benzinkúthoz, ami el volt barikádozva. Bár elsőre az tűnt biztonságosabbnak, mégis az eleve kitűzött cél felé vettük az irányt,
és minden komolyabb gond nélkül bejutottunk az épületbe.

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 7

Másnap reggel arra tértem magamhoz, hogy kis, csepegő hangok és egy enyhe széláramlat veri az ablakokat. Eleredt kint az eső. Gyorsan felpattantam, társaimra a szívbajt
hozva, de amint ők is meghallották a zajokat, tüstént felpattantak és valami fogóalkalmatosság után eredtek. Felmentünk a hálószobába, ami a rendes mellett
tetőtérablakkal is rendelkezett.

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 6

Pár óra gyaloglás után végre sikerült elérnünk egy biztonságosnak tűnő házat. A környékbeli faházakkal ellentétben ez egy kőépítmény volt, és nem látszódott rajta betörésnek vagy egyéb vandalizmusnak a jelei. Zane ment előre, pisztolyát feltartva belépett a házba, ahol néma csend fogadott minket. Ha szabad így fogalmaznom, már túl nagy is volt a csend. A nappaliban és a konyhában minden rendben volt, pince lejáratot nem találtunk, ellenben az emeleti lépcsőn gyanús sötét foltok voltak.

Nincs Feloldozás (No Absolution)

Egész este vigasztaltam bősz harcosunkat, aki csak nagy erőfeszítések árán tudtam végül betenni az ágyába, mivelhogy legalább kétszer akkora mint én, és még ellenkezett
is. Miután megbizonyosodtam róla, hogy mindenki elaludt, nekiálltam az örködésnek. Gondolatok egész sora kavargott most is a fejemben. Vajon hányan lehetünk
még túlélők? Ha vannak is még, ők milyenek? Vajon már az egész világ áldozatául esett ennek a kórnak? 

Félelem és Rettegés az éjszakában (Fear&Fright in the Night)

Evés után, nem is tudott mi jött rám, de elkezdtem rendbe tenni az eddig még üresen álló szoba lakásokat, kivéve persze a vörös szobát, amit azóta is lezárva tartok. Egy lezárt ládikóból előkerült pár, addig még nem használt kifestőkönyv, amit egyből oda is adtam Tamnek, hogy játsszon vele. Nagy örömmel vetette bele magát a színezésbe mellette pedig Leo olvasta az egyik könyvet, ami Isaac adott neki tanulni.

Vérmes 4000!!!!

El sem hittem, amikor láttam! Bár eddig is tudtam a statisztikákból, hogy nem csak kis országomból követnek, hanem szerte a világból (elsősorban a zombiapokalipszis őshazájából), és ez csak úgy melengeti a hűtőben tartott szívemet. Innen is elnézést kérek az esetleges hibákért, amiket néhol okoz az, hogy az anyanyelvemen írok és a google fordító szörnyszüleményeit kell olykor olvasnia a külföldi közönségnek, de mindez most mellékes. Gyűlik a horda, shotit a kézbe!

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 5

Iszonyatos rémképek villantak be az álmaim legváratlanabb perceiben. Az egyik pillanatban még otthon reggeliztem a családommal békésen és jó hangulatban. A következő pillanatban meg már azt láttam, hogy apám fél karja ott hevert az asztalon, és édesanyám csócsálta apám fejét. Behunytam a szemem, és a legközelebb már a kórházban voltam, órán. Dr. Plaides beszélt, miközben egy idősebb nő holttestét boncolta. Olyan valóságos volt...Kezdtem azt hinni, hogy az a sok rossz, amit átéltem meg sem történt, de egy újabb villanás történt, és már én voltam a boncasztalon...körülöttem az élőholt csoporttársaim és a tanárom...

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 4

Simonnal végül nagy nehezen sikerült bevetetnem a gyógyszert és azonnali alvást rendeltem el. Nem sok kellett neki, a fáradtságtól és a gyógyszertől szinte azonnal kidőlt, nemsokkal később én is követtem a példáját.

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 3

Próbáltam úgy tenni, mint aki meg sem hallotta az imént elhangzottakat. Ezeknek elment a józan eszük? Még egy nap sem telt el, hogy jelentették az eseteket, és máris ilyen drasztikus lépést akarnak alkalmazni? Hiszen szinte biztos, hogy vannak olyan emberek a városban, akiket nem ért el a fertőzés. 

Túlélő Naplója: karakterek

Kis segítség azoknak akik még csak most kezdtek bele a történetbe. Bár elsőre nem sok az információ, amikről rendelkezünk a karakterekről, hamarosan ez is bővülni fog.

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 2

Napoknak tűntek azok a percek, amiket a raktárban kellett eltöltenünk. Bár a hívás adott némi okot a reménykedésre, baljós dolgok egész hada sorozta meg az agyamat. Mi lesz, ha nem jutnak át ezeken a lényeken? Mi van,. ha egyáltalán ide se érnek, mielőtt mi meghalunk? Mi van ha...mi van
ha az egész csak egy nagy átverés? Nem, erre gondolnom se szabad! Biztos értünk jönnek. 

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 1

Nagyon szeretem ezt a történetet írni, és ahogy így újra olvasom a fejezeteket, látni, hogy nagyon messze elhaladt már a történet. Bár a Túlélő Naplójának meg van maga konkrét vonulata, ezért az sosem rossz dolog, ha néha bekerül egy-egy kisebb Side Story, amilyen ez is. Azt még nem látom előre, hogy pontosan mennyi fejezetet fog megélni ez a kis mellékszál, de remélem ugyanannyira fogjátok élvezni, mint az eddigieket.

Otthon, édes otthon (Home, sweet home)

Eléggé megviselten, de örömtelien estünk haza, immáron hárman, és Leoék nem győztek csodálkozni Tamara-n. A kicsi eleinte félve tekintett lakótársainkra, de fél
órával később már együtt olvasott Leo-val egy könyvet, és jókat nevettek. Isaac később alaposabban is megvizsgálta. Az enyhe alultápláltságon kívül nem volt
komolyabb baja, és egyéb allergiát vagy más tartós betegséget sem mondott Tam, hogy esetleg abban szenvedne. 

Rémálom tornaterem (Nightmare Gym)

Kissé messzebb kellett mennünk, mire találtunk egy biztonságosnak mondható épületet, ahol meghúzhattuk magunkat. Egy kisebb bolt raktárhelyiségébe rendezkedtünk be
és az első dolgom az volt, hogy átnézzem a kislányt az esetleges harapások miatt. Szerencsére nem találtam, Akashi meg közbe adott neki vizet és élelmet. Szegénykém végig nem eresztett el, szó szerint rátapadt a mellkasomra, és nem tágított onnan. Megnéztem a táskáján lévő kis cetlit: Tamara-nak hívják. Próbáltam a nevén  szólítani, és hála az égnek, akkor már valamivel nyugodtabb lett.Lassan és sírásokkal megszakítva a beszédét, de elkezdte mesélni, hogy miért lett ez az iskolájának a sorsa.

Az Alvilág visszavár (The Hell want back)

Nagy nehezen kezdtük megközelíteni azt a helyet, ahol a múltkor pórul jártam. Abban biztos voltam még, hogy nem a legjobb állapotban megmaradt környéken
megyünk keresztül, de arra nem számítottam, hogy ennyire rossz lesz. A parkban már alig maradtak ép fák, az út több helyen is beomlott és az egyik gázcső
miatt még lángolt egy része.Szerencse a balszerencsében, hogy valószínűleg a tűz miatt nagyon kevés élőholt volt az utcán, azokat meg minden gond 
nélkül elintéztük.

Egyirányú Jegy (One-Way Ticket)

Fémcsikorgás hangjára ébredtünk az éjszaka kellős közepén. Nem tudtuk mi lehet az, a hangok alapján egy szerelvény, ami éppen fölöttünk halad. Halkan kimásztam
a bódéból, miután meggyőződtem, hogy semmi nincs a közelben. Felnéztem, és azt láttam, ahogyan a kitört ablakú, villódzó fényekkel rendelkező vonat lassan, 
de szakadatlanul törtek előre a pályáján, benne élőholt utasaival.

Őrkutya (Guard Gog)

Másnap sikerült beszélnem Isaacal az álmomról. Ő csak hümmögött egy darabig és a szemeiből láttam az aggódást, de végül elkönyvelte annak, hogy ilyen helyzetben ez még normálisnak minősül. Közben sikerült megbeszélünk azt is, Akashit és Leo-t is bevonva a beszélgetésbe, hogy mennyire éri meg kockázatot vállalni, hogy a  belvárosi kórházba eljussunk.

 Isaac és én is próbáltunk minden lehetséges módot megtalálni arra, hogy hogyan lehetne a legrövidebb idő alatt a legbiztonságosabb úton eljutni oda. De sajnos a legbiztonságosabb út is átvezet a felszíni metró végállomáson. Akashi szerint, ha időben akarunk a kórházba érni pirkadatkor kell
indulnunk.

Anyaföld (Mother Earth)

"Éhes vagyok....Annyira éhes....Had egyek..kérlek...Had egyelek meg..."

Egy újabb mocskos rémálomra ébredtem az éjszaka közepén. Állok az utcán, véresen-nyúzottan és lassú léptekkel indulok meg lefelé. Nyomomban élőhalotakkal. Egyre lassabb és lassabb leszek, végül megállok...

...Majd újra elindulok...lassan, csoszogva...hörögve...mint egy közülük...

Illúziók (Illusion)

Másnap arra pattantak ki a szemeim, hogy a többiek már ébren vannak és serényen tevékenykednek. Isaac fabrikált mankójával Akashi meglepően könnyedén mozgott a házban, miközben Leot hallgatta, dokink meg a reggelit készítette. Még félig kómásan, de én is próbáltam neki besegíteni, de mivel már szinte kész volt, így csak a terítésben tudtam segédkezni.

A leggyávább ember a földön (The most cowardly man on earth)

Mind Leo mind Isaac eléggé meglepődött, mikor hazaértem új vágott szemű lakótársunkkal. Dokinkban persze elindult a szokásos üzemmód, és egyből az ágyra parancsolta Akashit.  A vizsgálat után mondta, hogy kisebb felsőtesti zúzódások és a megrepedt lábszárcsontot leszámítva nincs komolyabb baja.

(Megkésett) Születésnap!!

Bár egy hónappal megkésett, de a blog pont most két éves (és egy hónapos)! Nagyon köszönöm minden kedves olvasónak a kitartást, és az olykor hónapokig elcsúszó némaságot. Remélem, hogy a továbbiakban sem fogok csalódást okozni nektek. :)

Kardtáncos (Bladedancer)

Két nappal a rosszullét után már sokkal jobb színben vagyok. Nekiálltam egy edzeni, hogy karbantartsam magam, de Isaac többször is rám szólt, hogy ne erőltessem túl magam. Próbáltam Leo-t is okítani az önvédelemre, de mindig sírni kezdett, amikor meglátta a pisztolyt.

Gondolom arra emlékezteti, mikor Samuel itt volt és….

Mi lesz akkor, ha...? (What happen if...?)

Reggel irtózatos fájdalomra ébredtem. A lábaim fájtak és a kezeimet is nehéznek éreztem. Isaac megvizsgált, és azt mondta, hogy nagy valószínűséggel a fokozott megterhelés nekiment a szervezetemnek, és hogy muszáj pihennem.

Egyszóval az újabb kertészeti kirándulás napolva lett. Kénytelen-kelletlen, de az egész napot az ágyban kellett töltenem. Mondjuk jól esett már egy kis pihenés, nem arról van szó,de ha úgy üt be valami zűr, hogy ilyen állapotba vagyok, az nem lesz jó.

Magvak (Seeds)

Két nap telt el azóta, hogy Isaac velünk él, és úgy érzem, hogy az eddig a vállamra nehezedő dolgok kezdenek halványulni. Már nem kell attól félnem, hogy Leo egyedül marad otthon, miközben én kutatok a szükséges betevők után.

Ma egy eléggé szokatlan helyre megyek beszerzőkörútra. A bevásárló udvarban van egy kertészeti bolt, ahol emlékeim szerint a megszokott eszközök mellett vannak magvak és termőföld is.

A Név

A szavazás lezárult, és eredményként az jött ki, hogy a főhős, ki eddig névtelen (és nemtelen) volt, mostantól a Clare névre fog hallgatni. Az már más kérdés, hogy hogyan fog kibukni ez, de még hosszú az út, és tele van zombikkal!

Maradsz vagy Futsz? (Run or Stay?)

Miután végighallgattuk a mondandóját, gondolkodóba estem. Még mindig maradt bennem egy kis ellenérzet, de a jelenlegi helyzetben ezt próbáltam most félretenni és logikusan gondolkodni. Hiszen sosem rossz, ha van egy speciális dolgokban jártas személy a háznál.

Leora néztem, ő meg vissza rám. Láttam rajta, hogy képes volt felfogni azt, amit frissen érkezett vendégünk mondott, és bár a szomorú hírek nem tettek jót neki, Isaac személyével szemben nem volt kifogása.

Tovább mérlegeltem a helyzetet, miközben tekintetemet nem vettem le az orvosról. Végül fogtam egy térképet, kitettem az asztalra, és odahívtam őket. Ráböktem egy,  a város északi részén lévő körforgalomra.

A sikoltó (The Screamer)

„Eleinte azt hittük, hogy ez egyfajta gyors lefolyású veszettség, de amikor ide érkeztünk és láttuk, hogy mi folyik itt, pánik lett úrrá rajtunk. A páciensek a kezeink között hallak meg….majd tértek vissza.

A katonaság a polgármesteri hivatalba helyezetett át minket, megváltozott munkakörrel. Az lett a feladatunk, hogy a megfertőződött egyedeket és a belőlük kinyert mintákat vizsgálva rájöjjünk a vírus természetére és megkeressük az ellenszert. Mindennel próbálkoztunk, amint csak volt, de a kísérletek arra, hogy visszafordítsuk vagy egyáltalán csak megfékezzük a vírus terjedését az élő szervezetben, rendre kudarcot vallott.

A szanitéc (The Sanitec)

Ma Leo nem volt hajlandó a saját ágyában aludni, így az enyémben húzta meg magát. Őszintén szólva nem zavart, a ma történtek után jól is esett az ölelésnek nevezett emberi gesztus. Még félálomban voltam, amikor láttam, hogy kintről furcsa világosság árasztja el a szobát.

Óvatosan lehámozom magamról Leo kezeit majd négy lábon a legközelebbi ablakhoz mászok. Azt hittem, hogy csak a csillagok világítanak a megszokottól fényesebben, de nem. Az egyik utcai lámpa kezdett vad, de mégis halovány pislákolásba.

Bármi áron (All cost)

Ma úgy döntöttem, hogy nem kell kint túrát tenni, hanem inkább a házat kell megerősíteni. A barikád nagyjából ép, de sok támadást nem bírna ki. Megkértem Leo-t, hogy hozzon fel bármit a pincéből, ami fából van és a célra megfelel.

Nem sok mindent talált, de az megtette erősítésnek. Egy régebbi szék lábaival sikerült kitámasztani az oldalrészen. Mikor éppen elégedetten szemléltem művemet, kintről futás hangjára lettem figyelmes. Egyfől az ajtó mellé lépek, fegyverrel a kezemben, Leo-t meg azonnal beküldtem a házba.

Emlékek (Memories)

"Emlékszem az első napra, amikor beköltöztem a kollégiumba. A szüleim segítettek bepakolni, majd alig akartak otthagyni. Két nappal később találkoztam a lakótársammal. A neve Nancy Forser volt, másodéves Sportösztöndíjas hallgató. Gyakran kimaradt a koliból, és több pasival láttam együtt, mint  teljes rögbi csapatunk, de mégis megvoltunk.

Volt pár haverom a különféle órákról, de csak kevéssel tudtam olyan kapcsolatot kiépíteni, mint a régi barátaimmal, akik sajnos vagy egyáltalán meg sem próbálkoztak az egyetemmel. A legközelebbi barátnőm Tam is legalább négy órányi autóútra volt tőlem.

Vérszomjas 2000!

Helló! Nagy örömmel és mégtöbb agyvelővel tölt el az a tudat, hogy ma a blog átlépte a 2000 fős nézettséget! Aki eddig hűségesen kitartott, annak remélem később sem okoz majd csalódást a kis történetünk további menete, az újakat meg tárt karokkal és éhes zombikkal várom!

Tanulás (Study-time)

Mai nap nekiálltam használható könyveket keresni a lakásban, és szerencsére találtam is pár orvosi könyvet. Többségük igaz pszichológiai témájú, de Leo miatt ennek is hasznát veszem.

Kénytelen vagyok átnézni és megtanulni ezeket a dolgokat, ha hosszabb ideig kiakarjuk bírni minden létező orvosi segítség nélkül. Hiszen Leo bár eddig nem mutatta rohamnak a jelét, fel kell készülnöm rá és időben kezelnem, de jelenleg az alap elsősegélynél többet nem tudok többet nyújtani.

Szavazás egy névre! /Vote for a Name/

Hosszú ideje gondolkodom már azon, hogy a főszereplőnek egyáltalán milyen neme legyen. Aztán megköttette az ördögi alku: lány lett a kicsike, már csak egy frappáns név kéne neki. A ti, az olvasók véleményét is kérném egy szavazás keretében, amit az oldalvonalon fogtok hamarosan látni!

Hangok az éterben (Voice from the Aether)

Egy nappal a szomszédos házban rohangálás után visszamerészkedtem a helyre, hogy a maradék ételt is elvigyem. Szerencsémre a jómadarak nem törték be a főajtót, de a vér és cafatok a repedéseknél azért eléggé ijesztő látványt nyújtottak.

Amint bejutottam, egyből a éléskamra felé vettem az irányt és amit csak tudtam, vittem. Útközben még gyorsan felkaptam egy plüss dínót a földről, jó lesz az Leonak.

Rádió (The Radio)

Újabb nap, újabb rutin, újabb ok arra, hogy körbenézzek a környék házaiban. Leot megint magára kellett hagynom egy kis időre, amíg a szomszédos házak között korzóztam.

Végül találtam egy lezárt ajtajú lakást. Elől teljesen elvolt reteszelve, nem tudtam bejutni, ám hátul kissé lentebb lógott a tűzlétra. Azon felkapaszkodva, végül feljutottam az emeleti részre, és hál istennek az ablak zára már eléggé viseltes volt.

A Horda (The Horde)

Mikor másnap reggel magamhoz tértem, tudtam hogy baj lesz. A testem nehéz volt, szédültem és a fejem sem volt éppen a leghidegebb. Leo ugyanilyen állapotban kucorodott össze a másik ágyon. Arcán gyöngyözött a verejték. Minden erőmet összeszedve elmásztam a gyógyszerekig és Leonak beadtam egy lázcsillapítót, és biztos ami biztos alapon én is bevettem egyet.

A körülmények között lehető legmelegebben betakartam, utána én is visszabújtam az ágyba, hogy kipihenjem magam….

Eső és Bűz (Rain&Stink)

Gondolatokkal telve érkeztem meg lakóhelyemre, ahol Leo szegény már megint bevackolta magát az egyik szekrénybe, és csak a hangomra volt hajlandó előjönni. Szívbemarkolóan fájdalmas egyben valamiképpen örömteli az, amikor valaki kisírt szemekkel, már-már fojtó erővel ölel át, hogy újra láthat.