A Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 12

Kezd egyre viharosabbá válni az idő. Az ősz lassacskán elér minket, és mi kénytelenek leszünk az eddiginél is jobban tartalékolni. Zane készített egy újabb listát, ezúttal a házban
fellelhető összes használható tárgyról, és azt kell mondanom  érdekesen állunk: tartós étel és víz van 3 fő számára, ám a váltásruhából és a fegyverekből nem állunk jól. Feljött ötletként,
hogy a környező házakat átlehetne nézni lőszerek vagy kézi fegyverek miatt.

Extra Incidens!

Hosszú ideje nem mutattam életjelet (amit zombiként nem könnyű,  de próbálkozom), így gondoltam visszatérésként adok egy kis információ összesítést arra az esetre, ha valahol nem volt minden teljesen tiszta és fertőzésmentes.


Miket tudunk eddig?

Final Respect

George A. Romero aka. the zombie grandpa was the reason i start liking horror and zombies. I highly respect his style and attitude, the creativity behind the empty walking corpses and the cruel, but real taste apocalypse.

 Rest in Peace my Hero.

Vérfürdő /Bloodbath/

"Az egész annyira hihetetlen volt. Először a főnök jött be éppen a heti top 20 bejátszásakor, hogy egy sürgős jelentés miatt meg kell szakítani a műsort. Én leállítottam
 a zenét, Lionel pedig felolvasta a közleményt. 

Hadd ne mondjam, hogy totál kiakadtunk a szövegen. A katonaság azonnali evakuációt rendelt el, és felhívta a lakosság figyelmét egy újfajta "a veszettség jeleit produkáló influenza"
egyre gyorsabb terjedésére. Mire észbe kaphattunk volna, a fél épület már kiürült és aki maradt is, az is az őrület határán futkosva próbálta a telefonján elérni a szeretteit.

A Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 11

Az elkövetkező pár nap szinte teljesen egybefojt. Simon olvasgatta a házban talált könyveket, én a térképen próbáltam potenciális helyeket kiszúrni, Zane pedig az időközben a női holtestnél talált telefonba próbált életet lehelni. Az életre hívás sikeres is volt, de akárhány számot próbált hívni, mind süket volt. Miután a hívásokkal való kísérletezést feladta, a telefon rádióján próbált befogni bárminemű frekvenciát, végül egy közlemény foszlányait sikerült elkapnia.

Hiányoztam? /You Missed me?/

Koppant a zár, elfordult a kilincs. Akashi a biztonságot előtérbe helyezve maga elé rántotta a kukriait, én pedig lendítésre emeltem a kézifegyverem. Mikor kinyílt az ajtó...
szembetaláltam maga vele. A könnyek bár elhomályosították a látásomat, egyből felismertem a csapzott raszta haját és a kissé szőrösödő arcát. Majdnem térdre rogytam, de ő megtartott
és valami emberfeletti erővel ölelt át, miközben ő maga is üvöltött sírás közben.

Felelsz vagy nem? /Answer or Not?/

A vihar hatalmas tócsákkal, kicsavart fákkal, és üvegszilánkok tömkelegével nehezítette utunkat a rádió épülete felé. A rothadó tetemek bűzét már lassacskán meglehet
szokni, hiszen ettől bűzlik már megint a város nagy része, még szerencse, hogy Isaac remekül ért a házi készítésű dolgokhoz, így még indulás előtt összerakott nekünk
egy száj és-orrmaszkot, ami véd az esetleges levegőben terjedő kórokozóktól.

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc Part 10

Ismét leszállt az este. A telihold beszürődő fényét néha megzavarták a kisebb felhők, amik egyfajta torz alakot formázva kelltek át a világító korong előtt. Simon, 
valamivel nyugodtabban alszik az ágyban. Szerencsés kis pocok, nekem sehogy nem jön álom a szememre. Mondjuk lehet amiatt is, hogy két napig feküdtem magamon kívül. Végre
Zane is feljött a nappaliból. Kissé morcosan fújja ki magából a levegőt miközben becsukja a hálószoba ajtaját.

Testvértörténet!!

Üdv mindenkinek! Bár itt voltak mostanában megint kisebb-nagyobb szünetek, de ez senkit nem riasszon el, főleg úgy, hogy a The Survirvor Diary-nak lett egy kistestvére. Nehéz vajúdás volt, de végül megszületett a Dawn of Mutants, ami ehhez a sorozathoz hasonlóan egy poszt-apokaliptikus világot tár elénk, csak itt a főszereplő egy már veteránná érett túlélő lesz, ehhez mérten egy sokkal elvontabb személyiséggel megáldva.

Itt a link, de az oldalvonalon is megtalálható lesz :D

http://dawnofmutants.blogspot.hu/

Túlélő Naplója OneShot: A Pályaőr (Station Guard)

911. Igen, megint az Hawel állomásról. Majdnem ugyanaz, mint a korábbiaknál. Magas láz, ájulás, vérzés most nem volt.
Mikorra érnek ki? Még 20 perc? Rendben. Addig felveszem az adatait.

Túlélő Naplója Side Story: A Tanonc part 9

Nem tudom, hogy pontosan mennyi ideig voltam eszméletlen, csak az a biztos, hogy mikor magamhoz tértem Simon valami emberfeletti erővel és üvöltve sírással
karolt át a nyakamnál fogva, és Zane szemeim is azt láttam, hogy hatalmas kő esett le a szívéről. Miután sikerült lehámoznunk Simont, ő is átölelt.

A Vihar /Storm/

Másnap reggel egy kezdeti szélroham eső csepekkel azt jelezte, hogy itt most nagy vihar van készülőben. Akashival még a vihar kitörése előtt próbáltuk megerősíteni
az ajtókat és az ablakokat a lehető leggyorsabban, addig a többiek próbálták a frissen kinőtt kis palántákat fóliával.

Már nincs helyed e világon /Don't have a place for you anymore/

~Óh, ember, ember rémálom.
Már nincs helyed e világon.~

Egy régi, régi dal /A very old melody/

...Az este történtek mindannyiunk hangulatára rányomta a bélyegét. Tam még mindig reszketve csimpaszkodott belém, Akashi is olyan volt, mintha más bolygón járt volna.
Isaacel próbáltuk megőrizni a hidegvérünket, ahogyan Leo is óvó nagytestvérként figyelte Tam minden mozdulatát. Az állapotokra való tekintettel azt javasoltam, hogy
ma ne menjünk körútra, hanem próbáljuk meg kiheverni a tegnap látottakat.