Otthon, édes otthon (Home, sweet home)

Eléggé megviselten, de örömtelien estünk haza, immáron hárman, és Leoék nem győztek csodálkozni Tamara-n. A kicsi eleinte félve tekintett lakótársainkra, de fél
órával később már együtt olvasott Leo-val egy könyvet, és jókat nevettek. Isaac később alaposabban is megvizsgálta. Az enyhe alultápláltságon kívül nem volt
komolyabb baja, és egyéb allergiát vagy más tartós betegséget sem mondott Tam, hogy esetleg abban szenvedne. 

Rémálom tornaterem (Nightmare Gym)

Kissé messzebb kellett mennünk, mire találtunk egy biztonságosnak mondható épületet, ahol meghúzhattuk magunkat. Egy kisebb bolt raktárhelyiségébe rendezkedtünk be
és az első dolgom az volt, hogy átnézzem a kislányt az esetleges harapások miatt. Szerencsére nem találtam, Akashi meg közbe adott neki vizet és élelmet. Szegénykém végig nem eresztett el, szó szerint rátapadt a mellkasomra, és nem tágított onnan. Megnéztem a táskáján lévő kis cetlit: Tamara-nak hívják. Próbáltam a nevén  szólítani, és hála az égnek, akkor már valamivel nyugodtabb lett.Lassan és sírásokkal megszakítva a beszédét, de elkezdte mesélni, hogy miért lett ez az iskolájának a sorsa.

Az Alvilág visszavár (The Hell want back)

Nagy nehezen kezdtük megközelíteni azt a helyet, ahol a múltkor pórul jártam. Abban biztos voltam még, hogy nem a legjobb állapotban megmaradt környéken
megyünk keresztül, de arra nem számítottam, hogy ennyire rossz lesz. A parkban már alig maradtak ép fák, az út több helyen is beomlott és az egyik gázcső
miatt még lángolt egy része.Szerencse a balszerencsében, hogy valószínűleg a tűz miatt nagyon kevés élőholt volt az utcán, azokat meg minden gond 
nélkül elintéztük.

Egyirányú Jegy (One-Way Ticket)

Fémcsikorgás hangjára ébredtünk az éjszaka kellős közepén. Nem tudtuk mi lehet az, a hangok alapján egy szerelvény, ami éppen fölöttünk halad. Halkan kimásztam
a bódéból, miután meggyőződtem, hogy semmi nincs a közelben. Felnéztem, és azt láttam, ahogyan a kitört ablakú, villódzó fényekkel rendelkező vonat lassan, 
de szakadatlanul törtek előre a pályáján, benne élőholt utasaival.

Őrkutya (Guard Gog)

Másnap sikerült beszélnem Isaacal az álmomról. Ő csak hümmögött egy darabig és a szemeiből láttam az aggódást, de végül elkönyvelte annak, hogy ilyen helyzetben ez még normálisnak minősül. Közben sikerült megbeszélünk azt is, Akashit és Leo-t is bevonva a beszélgetésbe, hogy mennyire éri meg kockázatot vállalni, hogy a  belvárosi kórházba eljussunk.

 Isaac és én is próbáltunk minden lehetséges módot megtalálni arra, hogy hogyan lehetne a legrövidebb idő alatt a legbiztonságosabb úton eljutni oda. De sajnos a legbiztonságosabb út is átvezet a felszíni metró végállomáson. Akashi szerint, ha időben akarunk a kórházba érni pirkadatkor kell
indulnunk.

Anyaföld (Mother Earth)

"Éhes vagyok....Annyira éhes....Had egyek..kérlek...Had egyelek meg..."

Egy újabb mocskos rémálomra ébredtem az éjszaka közepén. Állok az utcán, véresen-nyúzottan és lassú léptekkel indulok meg lefelé. Nyomomban élőhalotakkal. Egyre lassabb és lassabb leszek, végül megállok...

...Majd újra elindulok...lassan, csoszogva...hörögve...mint egy közülük...

Illúziók (Illusion)

Másnap arra pattantak ki a szemeim, hogy a többiek már ébren vannak és serényen tevékenykednek. Isaac fabrikált mankójával Akashi meglepően könnyedén mozgott a házban, miközben Leot hallgatta, dokink meg a reggelit készítette. Még félig kómásan, de én is próbáltam neki besegíteni, de mivel már szinte kész volt, így csak a terítésben tudtam segédkezni.