Bűntudat /Remorse/

Egy meggyújtott gyertyával átmentünk Isaac-el az egyik kisebb lakásba ahol ő leült a kissé rozogának tűnő, de még használható fotel  egyik felére, én pedig a másikra, a gyertyát
pedig óvatosan letette a földre. Kezébe vett egy papírt és egy tollat, amivel egyből le is írt magának pár sort, majd felém fordult.
Kérdések özönére számítottam, és hát....azokat is kaptam.

- A kitörés előtt is voltak alvási panaszaid? Lázálmok esetleg pánikrohamok?




Nemmel feleltem neki, majd felidéztem a még a kollégiumban átélt első, őáltala lázrohamnak titulált esetet. Ezek után felidéztem, amikor sokkot kaptam attó, hogy két hulla
szó szerint a nyakamba esett. Még a metrós eset is olyan intezíven él az emlékeimben, mintha csak tegnap történt volna. Aztán bekerült a történetbe Leo és bár ott is volt
egy kellemetlenebb roham, nem sokkal a találkozásunk után, az utána lévő időszak sokkal nyugodtabban hatott.

- Igen, az eset után először akkor éreztem békét, amikor Leoval találkoztam. De utána volt, hogy végeznem kellett egy...

-Egy?

- Egy katonával...a ruhája alapján tudom csak ezt mondani. Megfertőzödött, a társai pedig leléptek mellőle.

-...Legalább a szenvedéstől megkímélted.

-Utána megint volt egy...eléggé aktív időszak, ami a jó is volt meg rossz is...Aztán jön Sam...- Ennél a pontnál viszont az álmomban látott iszonytató rémképek köszöntek vissza,
minek hatására összehúztam magam a kanapén. Isaac ellenben kissé eréjesebb szólt, hogy térjek vissza a rendes poziciómba, amit nagy nehezen, de megtettem. Visszatettem a kezemet
a labaim mellé, majd Isaacre meredek.

- Ő megvédett engem.

- Mikor? 

- Egyszer bajba kerültem az egyik boltnál, és ő segített.

- Megosztotta veled a készletét? Elvitt a saját óvóhelyére?

- Nem.

- Adott arra bármi utalást, hogy ő viszont szeretne csatlakozni hozzád?

- Nem, miután megmentett magamra is hagyott.

- Akkor viszont felmerül egy kérdés: ha nem akart idejönni, honnan tudta merre kell téged keresni?

Belém fagyott a levegő. Ez eddig le sem esett nekem. Korábban is tudta, hogy nem egyedül élek ebben a házban, és csak tippelni tudok arra, hogy az egyszeri betörő is ő lehetett.

- E-ezt nem tudom, de már azelőtt is tett utalásokat arra, hogy tudja, hogy itt vagyok és nem egyedül.

- És nem állt agresszíven hozzád?

- Nem, inkább olyan...megnyerő próbált lenni...azt hiszem...

-Mikor pedig később idejött, akkor már fertőzött volt nemde?

- Igen, de még magánál volt. Próbált meggyőzni, hogy engedjem be az élőholtak elől, de...nem tettem meg.

- Nem tehetted meg. Veszélyes volt és nem csak rád, Leora nézve is.

- Aztán meg, egyszercsak átakult...és megpróbált megölni.... - itt éreztem, hogy könnyek szöktek a szemembe - Olyan lett, mint a többi. Nem tehettem mást.

- Azt tetted, amit jónak láttál, emiatt nem kell bűntodatot érezned. Csak úgy cselekedtél, amit abban a pillanatban jónak
láttál.

- D-de...

- Nem tudjuk van-e ellenszer, ha egyáltalán..EZ ellen egyáltalán lehetséges is előállítani valamit...

- De akkor is...ide jött...tőlem várt segítséget...

- Nem tudsz mindenkit megmenteni Clare...- összehajtotta a papírt, majd meggyújtotta azt - de emiatt te még nem leszel egy rossz ember. Ne gyűlöld magad érte...