A kitörés 11.-ik napja 07.18
Sajnálom, hogy tegnap nem írtam, de eléggé elvoltam foglalva…azzal, hogy túléljem az
élőholtakkal szemben…
Az, hogy most is tudok bármit papírra vetni, csak a
véletlennek köszönhetem…
…A hídról való lemenés közben meghúztam a lábamat és,
hogy a sebességemből nem veszítsek sokat, kénytelen-kelletlen, de néhány
dolgomtól megszabadultam….Konzerv, váltóruha…ki veletek…
Elindultam a park felé,amint megláttam a fák között mozgó
hullákat, inkább lefordultam egy mellék utcába…
Rossz ötlet volt.
Tele volt velük a hely, és én úgy futottam beléjük, mint
medve a méhkasba.
A közelebbiek egyből kiszúrtak. Azelőtt kezdtem el
hátrálni, mielőtt még gyökeret vernek a lábaim.
Futottam…már amennyire tudtam….Követtek…legalább 4 vagy 5
élőholt…
Észrevettem egy lángoló kocsit…Megindultam az
irányába….Mindent vagy semmit…
Átugrottam a lángoló benzintócsát, ezzel még jobban
hazavágva lábamat…Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól…De nem tehettem…A hokira
támaszkodva bicegtem tovább, közben hátulról megcsapta orromat az égő hús
szaga…
Kitartóak, de ostobák…
….Menetelés közben egy dolog járt a fejemben…Találni egy
helyet, ahol meghúzhatom magam…Találni…
A közel s távol nem volt egy olyan épület sem, ami ne
lett volna romos, vagy bebarikádozott.
Picsába.
Tovább kell mennem…. Pár utcával lejjebb észrevettem a
metrólejárót. Ha a józan eszemre hallgatok, biztos le nem megyek…Ki tudja
hányan vannak odalent?...
De nem tehettem mást….Óvatosan elindultam lefelé a
sötétbe…amit a néha felvillanó, szétvert lámpák fénye tarkított csak…Lefelé…
…Le... Az Alvilágba…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése