2015. február 20., péntek

Átkot küldött ránk az ég (The Heaven's cursed us)

…Felkelés után, kicsit jobban is körülnéztem az épületben….

Minden nincs benne nagy kár, az földszinti bebarikádozott ablakokat leszámítva… Vértócsát is csak két helyen találtam…

A felsőbb emeleten lévő egyik szobát nem tudtam kinyitni, de a befelé vezető vércsík miatt nem is nagyon akartam…

….A hátsóbejárat következett…Kellően masszív fémajtó, belülről belakatolva….Ez kitart.

Az elülső ajtót, még tegnap eltorlaszolta, ám a kulcsok hiánya miatt a biztosan nem tudom bezárni…


2015. február 19., csütörtök

Sprite

…A metróból feljövés után újra futhattam, amerre csak láttam. A lábam még mindig nem az igazi, de legalább már a futás nem okoz olyan nagy fájdalmat. Még süt a nap, de jobb lesz minél előbb egy biztos helyet találni.

A belváros felé szívébe veszem az irányt.

Tudom, hogy ez őrület, de fel kell töltenem a készleteimet, és a külvárosban már vagy ki lettek fosztva a boltok, vagy a földel lettek egyenlők a robbanások miatt…

Az utcai lámpák még mindig pislákolnak…úgy tűnik, hogy a várost ellátó  generátorok még nem adták fel a küzdelmet…de vajon meddig tartanak ki?


2015. február 16., hétfő

A túlélők....? (Survivors?)

….Nem tetszett az, amit a résen keresztül láttam… Három motoros szerkóba öltözött tag volt, gépfegyverrel és alkohollal a kezükben….az egyiknél még ostor is volt…

„Gyertek elő köcsögök! Hadd adjak ólmot a szemetek közé!!”- Kiáltozta artikulálatlanul a legelöl lévő, és a csizmájával egy élőholt fejét taposta.

Azonnal eltávolodtam az ajtótól és alaposan bevackoltam magam az asztal alá. Tudom, hogy ilyenkor nem kéne válogatni, de….ezek még az zombiktól is rémisztőbbek…

„Hé, Főnök! Itt van egy bezárt iroda! Hátha van bent valami cucc.”- Ettől a pár szótól kihagyott a szívem. Nem akartam, hogy bejöjjenek ide… nem…


Pihenés és túlélők (Rest and Survivors)

Ugyanazon az estén…

…Sikerült meghúznom magam a biztonsági szobában. Nem túl tiszta, de megteszi.
Leveszem a cipőm és megnézem a bokám…Hál’ égnek nem tört el…de csúnyán bedagadt…

Előkapom a sálamat, az asztalról leveszem a véres viperát és megtörlés után a lábamhoz rögzítem…Piszkosul fáj, de legalább már tovább romlani nem fog….