Étel kell, vagy az leszel... (Part 2) (Get food or you became one)

Mindketten a másikra szegeztük a fegyverünket, pont mint múltkor. Egy tapottat sem mertem mozdulni.

Úgy éreztem, ha bármit is teszek, lelő.

Étel kell, vagy az leszel...(Part 1) (Get food or you became one)

Ma ellenőriztem az ételtartalékokat. Siralmas.

Legjobb esetben is legfeljebb két napig elegendő kettőnknek. Miközben én a térképet böngésztem lehetőségek reményében, Leo szomorúan gubbasztott az ágyon.

Magát hibáztatta a történtekért, hiába is mondtam neki az ellenkezőjét. Előbb vagy utóbb úgyis étel után kellett volna kutatnom, még akkor is, ha ő nem lett volna.

Ki élő, ki az volt (Who live, who lived)

Immáron második napja, hogy Leo velem él, de ennek sajnos ára is van. Két ember többet eszik és iszik, mint egy, nem beszélve a gyógyszerekről, amik az elmegyógyintézetben maradtak.

Azokért mindenképpen vissza kell mennem. Nehezen, de végül megértetettem Leo-val, hogy őneki most itt kell maradnia, és bármi történjék, csak nekem nyisson ajtót. Felkapom a Bűntetőt és a fegyvert, táskába csak egy üveg víz és két darab csokiszelet megy.

Leo aggódó pillantások közepette zárja be az ajtót, én meg elindulok vissza oda, ahonnan jöttünk. A főbejáratnál kiszúrtam két jómadarat, így azt megint csak elkerültem, de a hátsó ajtó felé menve is hörgések hangjára lettem figyelmes. A Bűntetőt megmarkolva hátulról leütöm a hozzám közelebb eső élőholtat, közben a másik majdnem elkapta a táskám pántját.

Én fogok vigyázni rád (I protect you)

Nagy nehezen sikerült Leo-t visszatennem az ágyába, hogy legalább pihenjen egy kicsit indulás előtt.

Nem akart elaludni. Folyton csak a doktor nevét motyogta. Odamentem mellé, és átöleltem. Még pár kisebb pityergés után már álomföldön volt, közbe én egy pillanatra sem engedtem el…