Hangok az éterben (Voice from the Aether)

Egy nappal a szomszédos házban rohangálás után visszamerészkedtem a helyre, hogy a maradék ételt is elvigyem. Szerencsémre a jómadarak nem törték be a főajtót, de a vér és cafatok a repedéseknél azért eléggé ijesztő látványt nyújtottak.

Amint bejutottam, egyből a éléskamra felé vettem az irányt és amit csak tudtam, vittem. Útközben még gyorsan felkaptam egy plüss dínót a földről, jó lesz az Leonak.

Rádió (The Radio)

Újabb nap, újabb rutin, újabb ok arra, hogy körbenézzek a környék házaiban. Leot megint magára kellett hagynom egy kis időre, amíg a szomszédos házak között korzóztam.

Végül találtam egy lezárt ajtajú lakást. Elől teljesen elvolt reteszelve, nem tudtam bejutni, ám hátul kissé lentebb lógott a tűzlétra. Azon felkapaszkodva, végül feljutottam az emeleti részre, és hál istennek az ablak zára már eléggé viseltes volt.

A Horda (The Horde)

Mikor másnap reggel magamhoz tértem, tudtam hogy baj lesz. A testem nehéz volt, szédültem és a fejem sem volt éppen a leghidegebb. Leo ugyanilyen állapotban kucorodott össze a másik ágyon. Arcán gyöngyözött a verejték. Minden erőmet összeszedve elmásztam a gyógyszerekig és Leonak beadtam egy lázcsillapítót, és biztos ami biztos alapon én is bevettem egyet.

A körülmények között lehető legmelegebben betakartam, utána én is visszabújtam az ágyba, hogy kipihenjem magam….

Eső és Bűz (Rain&Stink)

Gondolatokkal telve érkeztem meg lakóhelyemre, ahol Leo szegény már megint bevackolta magát az egyik szekrénybe, és csak a hangomra volt hajlandó előjönni. Szívbemarkolóan fájdalmas egyben valamiképpen örömteli az, amikor valaki kisírt szemekkel, már-már fojtó erővel ölel át, hogy újra láthat.