Egész este vigasztaltam bősz harcosunkat, aki csak nagy erőfeszítések árán tudtam végül betenni az ágyába, mivelhogy legalább kétszer akkora mint én, és még ellenkezett
is. Miután megbizonyosodtam róla, hogy mindenki elaludt, nekiálltam az örködésnek. Gondolatok egész sora kavargott most is a fejemben. Vajon hányan lehetünk
még túlélők? Ha vannak is még, ők milyenek? Vajon már az egész világ áldozatául esett ennek a kórnak?
